Szépen lassan, eljön az idő, hogy megérjük a 60 évet és innentől már az öregkorúak táborát népesítjük. Innen már csak egy ugrás a nyugdíj, és egyre közelebb kerül a halál gondolai is. Minden olyan szomorkásan hangzik. Olyan mint az ősz, az elmúlásról szól. Pedig ez nem kötelező érvényű. Minden identitás krízisben hatalmas változások zajlanak, vannak ahol a testi jelek dominálnak, vannak ahol a hormonok tombolnak, van ahol előre nézünk, van ahol hátra. Egy biztosan egységes a szocializációs folyamatok és az önismeret határozza meg kríziseink végkimenetelét.

Az öregkor változásai érintik a testet, a lelket és a szociális teret is. A testi tünetek elkerülhetetlenek, hiszen életünk során elhasználódunk. Ez nem panasz ez tény. Ezért tényként is kell kezelni, már 20 évesen is. Amikor két végén égetjük a gyertyát annak biztosan következményei lesznek. A következményeket megélhetjük csapásként is, de elfogadhatjuk az életvitelünk következményeként. Amikor az élsportoló a fájó izületeire úgy gondol, hogy valaha ezeknek az öreg csontoknak köszönhette élete legboldogabb pillanatait. Amikor a nagyszülő belátja, hogy ő sem szerette, ha az anyósa beleszólt a gyereknevelésbe, vagy nem tartotta tiszteletben a kéréseit. Mennyire más érzésekkel lesz tele egy bölcs idős mint egy megkeseredett.

KERETES

1. Szociális változások:
2. nyugdíjazás:
   1. feleslegesség érzése
   1. anyagi biztonság megszűnik
   1. kiszakad a munkahelyi környezetből
   1. DE lehet pozitív is (pl. Bakancslista)
3. értékek változása: megsemmisül az a világ, amiben felnőttek, amiben hittek

>> változásokhoz tud-e alkalmazkodni?

• függés:  függ a környezetétől, anyagilag is
• elmagányosodás, ismerősök, barátok halála >> valahová tartozás igénye nő

A testi leépülés mellett szociális változások jelentik a legtöbb nehézséget. Életünk során rengeteg szerepet töltünk be: Egyszerre vagyunk valakinek a gyereke és valakinek a szülője, aztán valakinek a társa, egy beosztott egy barát, egy aktív társadalmi lény. Ahogy múllnak az évek úgy fogynak a szerepek. Lassan meghalnak a barátok, esetleg a társ is. A gyerekek távol laknak, elhalványul a szülő szerep. Véget érnek munkával töltött éveink, a több évtizedes napi rutin is eltűnik az életünkből. Kiüresednek a szerepeink. Elmagányosodás, értéktelenség érzése keríthet hatalmában bennünket, és nagyon könnyen az önsajnálatba burkolózhatunk, és kiállhatatlan, kötekedő, bús öregekké válhatunk. Még ebben a korban is azt kell mondjam szocializációs és személyiségfejlődési hibák sorozata vezet az idős kori krízis rossz megoldási stratégiáihoz. A kiegyensúlyozott, elégedett élet, a hosszú tartalmas házasság, a tartós munkaviszony, és az érett személyiség megvéd az időskori elkeseredettségtől is. Az ilyen ember már alig várja, hogy nyugdíjba menjen, hiszen hosszas bakancslistája van – ne gondoljunk, hogy a bakancslista csak pénz kérdése, hiszen lehet ez olyan egyszerű is, mint az évek alatt felhalmozott könyvek, filmek elolvasása, vagy az élettörténetem papírra vetése – örömet lel az unokák körében, színházba, moziba jár, ápolja a baráti kapcsolatait, és elfogadja az élettel járó kellemetlenségeket. A jövőt tekintve optimista, nem halált váró, hanem elfogadó.

Nekem még a nyugdíjig nagyon sok időm van, és milyen sokszor gondolom, de jó is lenne ha közelebb lenne. Ezzel a gondolattal biztosan nem vagyok egyedül. Aztán mikor végre eljön az idő, akkor meg már nem tudunk vele mit kezdeni. Csak rajtunk múlik. Na, jó ez nem teljesen igaz, mert jó ha vannak szerető gyermekek, támogató környezet és egészség. De ha mélyen belegondolunk ezek megléte vagy nem megléte is sok tekintetben rajtunk múlik.

A pozitív életszemlélet, az előrelátó viselkedés, az alkalmazkodás a változásokhoz, a nyitottság és az elfogadás minden identitás krízisben nagyon sokat segít.

Újra olvasva a soraimat, azt kell mondjam ismételten az élet nem habos torta, de ha tudatosan élünk, figyelünk magunkra, közvetlen környezetünkre, társadalmunkra, rengeteg boldog pillanatot tartogat számunkra az életünk első pillanatától az utolsóig.

                                                                                                          Haris Éva

                                                                                              Egészségügyi szaktanár